A Szatmári-síkságon, a Tapolnak folyó partján fekvő település a XIV. század első felétől híddal és hozzá tartozó vámmal rendelkezett.  Templomának a középkorból nem ismerjük írásos említését.

A falu közepén található, kisebb méretű, keletelt épület jórészt ma is középkori formájában áll.  Téglalap alaprajzú hajójához egy-egy falszélességnyivel keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó, két boltszakaszos szentély csatlakozik keletről. A hajó nyugati végén álló, 1820 körül épült torony esetleges középkori előzményére semmilyen adatunk nincsen.  A templom sarkait átlós elhelyezkedésű, kétosztatú támpillérek erősítik, csupán a hajó délkeleti sarkának pillére áll merőlegesen a déli falra.

Hasonló, a falra merőleges helyzetű pillérek támasztják a hajó északi és déli falának közepét. A támpilléreken középkori részletek ma már nem láthatók, vízvetőik jelenlegi formája bizonyosan újkori kialakítás eredménye. Nincs pillér a hajó és a szentély északkeleti sarkán, ami arra utalhat, hogy a szentély északi oldalán egykor sekrestye állt, melynek keleti és nyugati fala a templom e két sarkához csatlakozott. A sekrestye egykori létét támasztja alá az is, hogy az északi szentélyfal külsején a szentélybe vezető, félköríves záródású, befalazott ajtónyílása, továbbá ettől keletre egy kisméretű, sátortetős lezárású, falba mélyedő fülkéje ma is látható. A templom falainak építőanyagát a vastag, a kőszerkezeteket is mindenhol beborító meszelés miatt a helyszínen pillanatnyilag nem lehet meghatározni.

A hajónak és a szentélynek jelenleg nincs se lábazata, se főpárkánya, és nem tudni, hogy a középkorban tagolták-e ilyen elemek az épületet. A hajó déli falán két ablak és a köztük lévő támpillértől közvetlenül nyugatra egy elfalazott ajtó látható. Noha az azonosan kialakított és elhelyezkedő ablakok nyílásának félköríves a lezárása, arányaik, rézsűs bélletük és a béllet csúcsívre emlékeztető, felül lekerekített záradéka arra utal, hogy átalakított középkori nyílásokról van szó. Ezt támasztja alá a bélleteknek a fa ablakkeretek mellett körbefutó középső sávja is, amely minden bizonnyal az egykori tokhornyot is tartalmazó mérműprofil lefaragásával keletkezett.

A kisméretű, szemöldökgyámos ajtó keretének élszedett a profilja. A hajó északi falát az említett támpilléreken kívül más nem tagolja. A szentélyen két ablak látható, a déli fal keleti szakaszán és a délkeleti falon. Kialakításuk, elhelyezkedésük és méretük teljesen egyezik a hajón láthatókkal, minden bizonnyal ezek is átalakított, középkori ablaknyílások. A délkeleti ablak bélletének záradékrészére vörös-sötét színű, sakktábla mintázatú sávot festettek a XVI–XVII. század fordulója körül, amely némileg emlékeztet a csengeri és a csegöldi templomon hasonló elhelyezésben, az ablakbélletek záradékának külső szélén látható, eltérő színűre égetett téglákból kirakott mintázatra.

A hajó belsejében nem látható középkori részlet, de a déli falon a befalazott ajtó körül egy jóval nagyobb, félköríves lezárású keret rajzolódik ki a falban. A szentélyt a hajótól elválasztó diadalív záradéka csúcsíves, pilléreinek északkeleti és délnyugati sarkán minden bizonnyal újkori élszedés fut különböző hosszúságban felfelé. A szentély északi falának keleti részén álló téglalap alakú szentségfülke mélyed a falba, rézsűs lemeztaggal kiálló kerete felül sima felületű, félköríves mezővel záródik. Ennek tetejéből – az itt húzódó karzat által részben elfedve – nagyméretű, levélszerű formákból kialakított keresztvirág nő ki. A déli falon, a szentségfülkével nagyjából szemben, kisméretű, sátortetős lezárású fülke látható.

A szentélyt az egyik legegyszerűbb hálóboltozat forma fedi. Az oldalaikon rézsűbe metszett homorlattal profilozott bordái a nyugati és a záradéksarkokban visszametszéssel indulnak, utóbbiakban egyetlen pontból. Az északi és a déli fal közepének boltindításainál szintén egy pontból válnak szét a bordák, előttük csücsköstalpú pajzsok jelennek meg.  Az északkeleti és a délkeleti sarokban a pajzsok helyett – amennyire ez a vastag meszelésréteg ellenére érzékelhető – igen egyszerűen, tagolatlan formákkal kialakított, háromszögletű emberfejek láthatók.

A boltozat nyugati zárókövének kerek tárcsáján hasonló jellegű, valószínűleg Krisztus-fejet ábrázoló dombormű jelenik meg. A keleti zárókövet csücsköstalpú pajzs díszíti, rajta körré tekeredő, farkát nyaka köré csavaró, s lábaival a Gutkeled nemzetség címerábrájával díszített pajzsot tartó sárkányalak domborműve látható.  A zárókövek egymás felé futó bordái röviddel kiindulásuk után megszakadnak. Ez eredeti középkori megoldás is lehet, de az sem teljesen kizárt, hogy a köztük lévő, a hevederív által keresztezett bordaszakasz valamikor kihullott, és nem helyezték vissza.

Műemléki kutatás hiányában nehéz megítélni, hogy a középkori épület egyetlen periódusból származik-e. A boltozat és az azon kívül megjelenő, csekély mennyiségű és csak nagyon tág időhatárok közé datálható részletforma az egyidejűséget mindenesetre nem zárja ki. A keleti zárópajzs Sárkányrendes címere a boltozatot 1408, azaz a rend alapítása utánra keltezi.  E datálást Szatmárban a jánki és valószínűleg a csegöldi templomból is ismert boltozati forma alapján lehet pontosítani.

A magyar királyság területén legkorábban Pozsonyban, a Luxemburgi Zsigmond által átépíttetett vár 1430-as évekből származó keleti kaputornyának átjárójában kimutatható megoldás csak a XV. század utolsó harmadában-negyedében és a XVI. század első harmadában vált idehaza elterjedtté.  Ha a zárókövek egy-egy bordaindításának megszakadása eredeti megoldás, akkor a boltozat semmiképpen sem készülhetett 1490 körüli időpontnál korábban, s amennyiben tudatos kialakítás eredménye, ugyanerre az időre mutat post quem-ként az ablakkönyöklő íves megformálása is.

A falu nagy része a XV. század harmincas éveitől a Bátori család tulajdonában volt, s még a XVI. század közepén is majdnem teljes mértékben e család birtokolta.  Miután a település ismert kisebb birtokosai közt – egyetlen példától eltekintve – nem tudunk a Gutkeledek sárkányfogas címerét használó családról, legalábbis a boltozat bizonyosan, de lehet, hogy az egész középkori templom a Bátoriak donátorságának köszönheti felépültét.