A középkorban két részből, Bel- és Külricséből álló, a Szatmári Erdőháton fekvő falu közvetett adatok alapján a XIII. század közepén már létezett. Templomáról az egyetlen középkori említés 1500-ból való: egy birtokbecsűben torony nélküli, kőből (azaz tartós anyagból) készült, temetővel rendelkező épületként említik.
A jelenlegi, kisméretű és keletelt templom lényegében középkori formáját mutatja. Téglalap alaprajzú hajójához fél-fél falszélességnyivel keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó szentély csatlakozik. A szentélyt északról egykor sekrestye kísérte, melynek kiterjedését és bizonyos részleteit ásatással és falkutatással tisztázták. A templomnak sem a hajóját, sem a szentélyét nem erősítették kívül támpillérekkel, csupán a hajó nyugati sarkain jelenik meg egy-egy átlós elhelyezkedésű, a lábazatnál alig magasabb, gúlában végződő és kerékvetőre emlékeztető tömb. Az épület alapozása törtkőből, felmenő falai téglából készültek, bizonyos szerkezeti elemeit pedig faragott kövekből építették.
A templomon ma is körbefut a középkori, téglából épült lábazat, melynek egyszerű rézsűt mutató párkányát úgy alakították ki, hogy két visszaugratott téglasorra vakolatot hordtak fel. A hajó északkeleti sarkánál, a fal felső részén előkerült egy átlósan elhelyezett téglákból rakott, rövid szakasz, amely fogrovatos párkányra emlékeztetett. Az eredetileg nagyjából fél méterrel alacsonyabb falú szentély koronázópárkányáról nem maradt fenn információ. A hajó nyugati homlokzatát egyedül a középtengelyében álló ajtó bontja meg, melynek két oldalán a lábazat rézsűs párkánya merőlegesen befordul a föld felé. A kőkeretes kapu profilja a nyílás felé kímatagból, negyedpálca- és lemeztagból áll, a profil alul mindkét oldalon a nyílás felé befordulva végződik.
A kapu szemöldökköve összetett ívű, két szélső részének negyedkörívét középen háromszögű, felfelé kiugró forma kapcsolja össze. Az ívek és a háromszög csatlakozási pontjainál a profil teljes szélessége átmetsződik egymáson. A hajó déli falát két vékony, téglából falazott és rézsűs bélletel kialakított, íves lezárású ablak tagolja, s ugyanilyen látható a szentély déli falának keleti felén is. Az ablakok nyílása némileg ugyan át lett alakítva – kiszélesítették őket, és könyöklőjüket megemelték –, de ettől eltekintve középkori formájukat őrzik.
A kutatás szerint Túrricsén is ugyanazt az építéstechnikai eljárást alkalmazták, mint Szamosbecsen és Nagyszekeresen, azaz az ablakoknak és a hajó nyugati ajtajának a helyét kihagyták, s legalábbis részben a fal megépítése után, utólag alakították ki őket. A hajó északi fala tagolatlan, ahogy a szentély záradékrésze is, utóbbit csak a déli falon keresztül világítja meg a már említett egyetlen ablak. A sekrestye keleti fala a szentély északkeleti, nyugati fala a hajó északkeleti sarkához csatlakozott. A szentély északi falán előkerült a sekrestye dongaboltozatának vállrésze és szentélybe vezető ajtaja is.
A hajó belsejében nincsen középkori részlet. A templom diadalívét valamikor az újkorban elbontották, a kutatáskor csak a nyomait sikerült megtalálni. A szentély északi falán ekkor került elő a sekrestye kőkeretes ajtaja. A keret a vállvonalig élszedett, szamárhátíves szemöldökkövének profilja rézsűbe metszett félhomorlat. A szamárhátívet felül élszedett profilú, négyzetes lezárás keretezi, melynek közepén az ív csúcsa túlfut. A szentély északkeleti falán feltárták az álló téglalap alakú szentségfülkét, egykori, feltételezhető kőkeretéből azonban nem maradt fenn semmi. A déli fal keleti szakaszán szegmensíves lezárású ülőfülke is előkerült. A szentélyt egykor bordás boltozat fedte, melynek lefaragott indításait megtalálták, közelebbi formájára vonatkozóan azonban semmilyen információ nem áll rendelkezésre.
A kutatások alapján a templom a szerkezeti elemeivel együtt egyetlen periódusban épült. Miután korábbi épületre utaló nyomok nem kerültek elő, az 1500-as forrás terminus ante quem-ként vonatkoztatható a ma álló építményre. Hogy mennyivel keletkezhetett 1500 előtt a templom, leginkább a nyugati kapu formái alapján határozható meg. Ezen az alapvetően gótikus szerkezetű kapukereten reneszánsz megoldás is feltűnik: kímatagos profilja, amely alsó végén merőlegesen befordul a nyílás felé. A helyszínt és az épület jelentőségét figyelembe véve mindez az 1500 előtti néhány évre korlátozza a datálást.
A falu a XV. század második felében, de még a XVI. század közepén is a váradi püspök, illetve káptalan és a Várdai család tulajdonában volt. Miután a fent említett 1500-as birtokbecsű az elhunyt Várdai László leánya, Judit részére készült, a templom közvetlenül ezt megelőző építését leginkább ennek a családnak lehet tulajdonítani.